A története során a britpoptól a művészi elektronikáig eljutó, és a kritikusok által körülrajongott formáció 5 év szünet után adott ki új albumot A Moon Shaped Pool címmel május 8-án. Előző munkájuk, a 2011-es The King Of Limbs nem aratott osztatlan sikert. Sokan túl rövidnek és mesterkéltnek találták – az album csak 8 dalt tartalmazott, főleg gépi hangszereléssel, kevés gitárral.

 Éppen ezért a rajongók és a kritikai közvélemény már tűkön ülve várta az együttes 9. albumát. Az 5 éves szünetben Thom Yorke az RHCP-s Flea-vel megalapította a rövid életű Atoms for Peace-t, miközben a gitáros Johhny Greenwood filmzenéken és szimfonikus műveken dolgozott. Egyébként is megszokott, hogy a Radiohead-re kvázi, mint a zeneipar megmentőjére gondol a szakma: gondoljunk csak az 1997-es OK Computerre, vagy a 2000-es Kid A-ra…

 Az együttes mindig is ismert volt innovatív marketing és digitális zeneterjesztési stratégiáiról: az előző két albumukat saját maguk adták ki digitálisan megosztva. A 2007-es In Rainbows c. munkájukat például úgy tették fel az internetre, hogy mindenki annyit fizetett érte, amennyit akart!

 Az ide nagy dobásuk az volt hogy május elsején teljesen eltűntek az internetről: mind a facebook, az instagram illetve a youtube fiókjuk elérhetetlenné vált, tehát az interneten rövid ideig egyetlen számukat sem lehetett megtalálni… A nyilvánvalóan előre megtervezett marketinghúzás bejött: a rajongók és a szakma egyből felfigyelt a zenekarra. Vajon mi lesz a következő nagy dobásuk?

 Hát persze, hogy egy új szám! A Burn the Witch c. dalt május 3-án tettek fel a youtube-ra és az összes online stream-elős szolgáltatásra! Az új szám első hallgatásra nem egy igazi lead single, de a hangszerelése rendkívül érdekes. Pengetett vonósokkal indul, majd az Airbag[1]-re emlékeztető ütemtelen basszusfutammal folyatódik, végül egy szimfonikus csúcsponttal végződik. Thom Yorke már 2000 körül megírta, de csak most tudták kielégítő formában felvenni és kiadni. A Radiohead iránti felfokozott érdeklődést mutatja, hogy alig egy hét alatt már több mint 10 milliós nézettséget ért el a Youtube-on!

                          https://youtu.be/TTAU7lLDZYU

https://youtu.be/yI2oS2hoL0k

 A második dal május 6-án jelent meg, némi instagrammos tease-elés után. A Daydreaming egy zongora által dominált ambient dal, ami akár Brian Enora vagy a Genesis korai munkáira emlékeztet. A dalhoz készült klipben Thom Yorke 23 ajtón megy keresztül Paul Thomas Anderson rendezésében. Talán nem véletlen a 23 ajtó, hiszen a zenekar frontembere 23 év után szakított párjával, és gyermekei anyjával. A szakítás témája egyébként behatja az egész albumot, de nem olyan döntő részben, hogy breakup - albumról beszéljünk.

 Ezek a számok voltak az album előfutárai… Kislemezek amolyan radiohead-es stílusban. Na de térjünk rá az album „testére”!

 Az egész lemezről elmondható, hogy hosszú évek óta jegelt dalokat gondoltak újra, hogy tökéletesítve kiadják az új albumon! Ilyen a már említett Burn the Witch, de a Present Tense is már 2009-óta ismert illetve elképesztő, hogy a már 1995-ben megírt közönség kedvenc dal, a True Love Waits csak most került rá rendes stúdióalbumra…

 Bevallom nem sok reményt fűztem az új albumhoz, mikor 2012-ben az utolsó Radiohead turnén új számot mutatott be az együttes. Az Indentikit az eddig talán legfurább próbálkozásuk volt, már-már dubstep-re emlékeztető valami volt élőben. Szerencsére rám cáfoltak a srácok, és olyan szinten átdolgozták a dalt, hogy az LP egyik legerősebb száma lett. Bár tény, hogy főleg a „Broken hearts, make it rain” sor után lesz igazán érdekes a szám, de az őrült gitár outro már-már a Paranoid Android-ra emlékeztet, ami vitathatatlanul az együttes klasszikusa még 1997-ből!

 Apropó gitár! A zenekar rajongói az előző album után sokkal több gitárt követeltek: ennek ellenére talán még kevesebb gitár van az albumon, mint a The King of Limbs-en. A már említett Identikit mellett a pár hónapja Párizsban bemutatott két szám a Desert Island Disk és a The Numbers üde színfoltjai a főleg billentyűsök és vonósok uralta albumnak! Az előbbi egy nagyrészt akusztikus ballada a 4. szám az albumon, szokatlan gitárhangolása miatt Nick Drake-et vagy akár Neil Youngot megidéző alkotás! A The Numbers pedig talán az egyetlen tradicionális gitárrock szám az albumon, ahol az összetett hangszeres játék mellet a billentyűknek atmoszférateremtő szerepe van. Talán ez a leginkább élőben játszható dal a lemezről!

 A harmadik szám a Deck’s Dark a Moon Shaped Pool Subterranean Homesick Alien[1]-je: majd’ 10 év után megállapítható, hogy Thom Yorke-ot nagyon érdekli a földöntúli léttel való találkozás kérdése.

 Véleményem szerint a legnehezebben fogyasztható dal, a szintén 2012-es koncerten debütált Ful Stop, ami leginkább a King of Limbs Feral-jára emlékeztet. A dal túlságosan hosszú, igazán csak a második felétől érdekes.

 Hangszerelést tekintve az album leginkább a billentyűkre és a vonósokra épül! A szimfonikus hangszerelés új dolog a banda repertoárjában: ezt Johhny Greenwoodnak köszönhetjük, aki szerintem csak a London Contemporary Orchestra kordinálásával foglalkozott a felvételi időszakban. Az effajta hangszerelés minden idők leghosszabb nevű számában csúcsosodik ki: az album utolsó előtti száma talán az egyik legigényesebb felvétel a lemezen, gyakorlatilag a Radiohead munkássága dióhéjban!

 Ott van még az album legszebb száma, a bossa nova alapú Present Tense aminek szövege már annyira szomorú, hogy az ember szíve megszakad, de a gyönyörű gitár arpeggiókat hallgatva arra jöttem rá, hogy ez az album

 A több 52 perces album közepén ott van a zongorás  Glass Eyes ami a Motion Picture Soundtrack[1] szomorúságát idézi fel, de aki nem tör meg az album lezárásán, a True Love Waits-en, az nem érző ember… A már 21 éve ismert dal most zongorás kísérettel szólal fel és még mindig annyira húsba vágóan igaz az üzenete, hogy az már könnyfakasztó! Nigel Godrich producer még sosem ért el ilyen – már-már Brian Eno-t idéző – letisztult hangzást Radiohead albumon, pedig már 1997-óta dolgozik a fiúkkal!

 A Radiohead büszke lehet magára: évek óta művészileg 100%-ig meg tudják valósítani magukat úgy, hogy folyamatosan listavezető munkákat adnak ki. A Moon Saped Pool leginkább a Kid A-re emlékeztet és ez mindenképp pozitív előrelépés az előző munkájukhoz képest!

4/5

Tracklist

Minden számot a Radiohead írt

    "Burn the Witch" – 3:40

    "Daydreaming" – 6:24

    "Decks Dark" – 4:41

    "Desert Island Disk" – 3:44

    "Ful Stop" – 6:07

    "Glass Eyes" – 2:52

    "Identikit" – 4:26

    "The Numbers" – 5:45

    "Present Tense" – 5:06

    "Tinker Tailor Soldier Sailor Rich Man Poor Man Beggar Man Thief" – 5:03

    "True Love Waits" – 4:43

KEDVELT SZÁMOK: "Desert Island Disk"; "The Numbers", "Burn The Witch"; "Daydreaming"

KEVÉSBÉ KEDVELT SZÁMOK: "Ful Stop"; "Glass Eyes"

Radiohead:

    Colin Greenwood; Jonny Greenwood; Ed O'Brien; Philip Selway, Thom Yorke

Producer:

    Nigel Godrich

Kiadó: XL

Genres: Art rock, Experimental rock, Electronic

http://www.amoonshapedpool.com/

https://en.wikipedia.org/wiki/A_Moon_Shaped_Pool

http://pitchfork.com/reviews/albums/21907-a-moon-shaped-pool/